Közvetlenül azután, hogy beteljesült életem nagy álma, megszereztem egy kertes házat, és a halleluja érzése valamint az elfogyasztott házavató pálinkák hatása csillapodni kezdett, szembesültem a ténnyel, hogy elképzelésem sincs, hogyan tovább.
Igyekeztünk rendet rakni 🙂
Egy lakótelepi ház harmadik emeleti lakásában nőttem fel. A nyári szüneteket vidéken töltöttem, és belekóstoltam a kerti munkák örömeibe, de a mamának segíteni az uborkát leszedni kis kosárba, vagy a papával kimenni és kicsit kapirgálni miközben ő ássa a kertet, nem ugyanaz, mint egy egész udvart kialakítani, rendben tartani.
Szóval, ott álltam egy júniusi nap reggelén az udvaron. Törmelékek itt, téglakupac ott, betonkeverő amott, hihetetlen összevisszaságban mindenféle építkezési kellék – vödrök, szerszámok, fadarabok – és se járda, se egy tenyérnyi zöld. Sár viszont volt bőven, ha esett egy kevés eső, már térdig dagonyáztunk.
A lelkesedés határtalan volt, a rendelkezésre álló idő viszont nagyon kevés, nem is beszélve a kertgondozási szaktudomány hiányáról.
Jajj…..
Hogyan lett ebből szép kert? Sok rossz döntés született, amik miatt dupla munkát kellett elvégezni és feleslegesen költöttünk el sok pénzt is. Ha az elején tudtuk volna, amit menet közben tapasztaltunk meg, sokkal könnyebben ment volna.
Magam sem tudom már, mennyi időt, mennyi energiát pocsékoltunk el a nagy tapasztalás-szerzésben. Úgy voltunk mint Kőmíves Kelemen: amit egyik héten kialakítottunk, arról kiderült a jövő héten, hogy rossz helyen van, alkalmatlan, és még ronda is. Bontottuk le.
Először azt gondoltam, hogy csináljunk egy hatalmas parkot, ahol lehet napozni, barátokkal ücsörögni. A következő héten egy zöldségeskertet álmodtam ugyanoda, aztán egy bokros-fás kis őserdőcskét. Mindegyikbe belevágtam, mindegyik tetszett volna, de sok idő telt el mire rájöttem, mi a helyes arány, hogyan lehet jól gazdálkodni a területtel és nem utolsósorban az idővel.
Aztán arra is rájöttem, hogy ezt az utat mindenkinek végig kell járnia, különben sosem lesz olyan a kertje, amit igazán magáénak érezhet.
Ma már énekelnek a madarak a fákon, van egy homokozó a gyerkőcnek, van napozásra való zöld terület, és van egy picike veteményes is, és virágok mindenütt, ahol csak hely van számukra.
Nekem már Otthonom lett a Kertem.
Így azért már jobb.
Kommentek